I'll count to 10 and then...

Ruha: Bershka, Póló: Blend, Blézer: Promod, Bakancs: Deichmann, Gyűrű: Primark, Nyakláncok: Accesorize

Az élet egy r. nagy káosz. Az egyetlen megmentőm ez a piros bakancs volt ma. Lehet, ebbe is fogok aludni. A munka, külön utak napközben, gyerekek cikázása, betegségek, különórák, egymás nem megértése az amúgyis is nehéz hétköznapokat még inkább a földbe tiporják. 

Nem vagyunk egyformák, sőt szerintem a férfiak és nők annnnnyiraaaaaaaaaaaaa két különböző világ, mind érzelmileg, mind gondolkodás módilag, hogy az elmondhatatlan. Igazából nem csodálkozom a mai világban miért nem vállalnak már gyereket, illetve miért halogatják a házasságkötést is. R. nagy meló. Pláne, ha mindeketten reggeltől éjszakáig dolgozó emberek, vagy már embergépek, erő sincs másra. Valakinek engedni kell valamiből, csak utána ő lesz a hibás, hogy akkor miért tette,miért áldozta be a munkahelyét, az életét, stb... ez a baj. Aztán azért hibás, mert miért csak rövidujjú, pulcsi, és kabát volt a gyereken, miért nem volt rajta még egy plusz póló, aztán már mindenért hibás mindenki.  De a következő nap megint dolgozzunk reggeltől estig, aztán majd lesz valahogy. Már egy telefonra sem jut idő. Szomorú. De majd péntek estétől vasárnapig élünk, vagy nem, aztán minden kezdődik elölről. Ráncigálnak a napok, fel-le rohangálunk, és hol van a nevetés, a beszélgetés? Az már rég elveszett. De még nem fogtuk fel, mit veszthetünk még el!!!! Én szeretem a pillanatokat, és szeretek beléjük kapaszkodni, és csak egy életem van. Nagyon nehezen viselem ezt az éljünk egymás mellett, mindenki külön sínen robog, csak néha bevág a másik elé dolgot. Robogjunk egymás mellett, vagy egymástól elkanyarodva, csak valakinek már nincs üzemanyaga, és akkor is erőltetjük, hogy mindenféle megértés nélkül robogjon tovább. Mindegy. Ez a világ nem nekem való. Itt nincs kommunikáció, odafigyelés, segítés, empátia, lelkiismeret, semmi...