Olyan jó érzés csak úgy hirtelen felindulásból elindulni valahova, és csak úgy menni, jó messzire....
Így volt ez egy őszi csütörtöki napon is.
Reggel gyorsan bedobtam két szett ruhát a kocsiba, mert ha megyünk, hát fotózzunk is. Mostanában úgysem motivál, inspirál semmi sem, hogy képeket készítsek a blogra.
Na, de igazából nem is hiányzik. De azért szeretem visszanézegetni az épp elkapott pillanatokat. Már nagyon várom, hogy tavasszal ismét világgá menjünk kicsit, és ismeretlen macskaköveken bolyongjak, valahol, egy tengerparti kis faluban...
