Az emberek szeretik az állatokat, illetve merem remélni, hogy ez alapján jutnak arra a döntésre, hogy a családba, házba, lakásba fogadnak egyet. Kiskutya, kismacska, kishörcsög, papagáj, hal, kisteknős, kisnyúl...kis nemtudommi. Ú, de cuki! De itt ennyi. Ha cuki, oké cuki, de ha hazaviszem egyszer majd nagy lesz! Minden nap ott van, FELELŐS VAGYOK ÉRTE!!! Hiába egy állat, vannak igényei. Nekünk nincsennek háziállataink, illetve gyermekkoromban volt két cicám, de velük is sokat kellet foglalkozni, pláne a másodikkal, mivel perzsa volt.
Ha családi házba költözik valaki, egyből kutyát szeretne (persze nem mindenki). Hisz védeni kell a házat, hiába a mai technikai világban már annyi riasztó kütyü van, a kutya védje a házat.
Ha én kutyát vennék, nem arra tanítanám, hogy ha valaki megjelenik a kerítésnél, vagy az utcában azt halálra rémítse. Na, itt jön a ZAJ, amit egy kutya akaratlanul is létrehoz. és ez nagyon nagy ZAJ, ami zavaró. Nekem biztos lelkiismeretfurdalásom lenne, hogy ha nem vagyok otthon, az én kutyám kit zavar, mit csinál...
A különböző típusú ebeknek, eltérő mozgástérigénye, törödésigénye, feladatigénye van.
